Fejedelmünk, István

Nem telt el még öt év sem amióta világra jöttél, néhány napja olyan meglepő és mély érzésekkel szembesítettél minket, hogy azóta is csak pislogunk. 

Augusztus 20 közeledtével mindig komolyan eltökélem magam, hogy megnézem/zük az István a királyt. Na, volt is egy felvételünk, amit Apa 2013-ban készített, az Alföldi Róbert-féle szegedi dóm-téri. Végre tényleg eljött a pillanat, mindenki nagy egyetértésben leült a tévé elé és a tűzijáték után indult is a felvétel. Naggyon tetszett mindannyiunknak, (Apa persze már látta, nem várt öt évet vele...), nem csalódtam Alföldiben, tele van finom kis fanyarságokkal, mélyen megélt érzelmekkel, nekem egyben volt. 

Ahogy néztük, arra gondoltam, hogy Réka a pocakomban volt, mikor játszották a darabot, most meg itt ül és elvarázsolja már őt is. 

De hogy teljes legyen a kép, ragaszkodtam ahhoz, hogy lássátok az eredeti, 1983-as királydombi előadást is és meséljünk a szereplőkről, akiket előző este láttunk. Így augusztus 21-én megnéztük azt is. 

Rendesen kiveséztünk mindent, eltehetjük most már jövőre, gondoltam.

Haha.

Réka nem sokkal ezután (26-án) egyszer csak azt kéri, hogy nézzük meg azt, amiben az a bácsi a szép fényes palásttal, kék ruhában énekel. De ugye megnézzük, Anya? 

Fú, hát, jó, valamikor megnézzük, jó?

Anya, nekem tudod, ki tetszik abból az éneklősből? Majdnem rávágtam, hogy hát biztos a Réka, és milyen klassz, hogy te is Réka vagy, ugye? De gyanús volt, hogy a palástos bácsit emlegetted, hát rákérdeztem: István?

Igen! A F e k e P á l? Miért ő a kedvenced?
Mert szépnek látom az arcát.

És innentől a helyzet fokozódott.

Augusztus 27. Anya, megnézzük az István a királyt? Amiben az a bácsi van, mert ő a kedvencem. A Feke Pál. Szülinapomra szeretnék egy István a király figurát, aki olyan, mint a Feke Pál.

De édesem, nem hiszem, hogy bárhol is találnánk Feke Pál figurát, ő nem olyan, mint Elsa, tudod, ugye?

De akkor PLÜSSBEN, tök örülnék neki, ha lenne egy ilyen plüssöm!

HELP!!!

Kész vagyok, megzabálom azt az elvarázsolt négy és fél éves kis fejedet. Nincs mit tenni, Tűzoltó Sam, Elsa és Gru meghajolt Feke Pál előtt, aki elfoglalta az arany trónust és beragyogja kis világod égboltját.

Ha plüsst nem is tudtam hirtelen varázsolni neked, háhá, nyomtatni azért tudunk! Fú, mennyi Feke Pál kép van az interneten! Kiválasztottuk a legszebb képet róla, kinyomtattam, majd találtunk egy még szebbet, A4-ben kellett kinyomtatni. Ne tegyük keretbe, magammal akarom vinni mindenhova, mert hiányozni fog, erélyeskedtél. A túl kicsiben kijött kép sem veszett kárba, szépen lerajzoltad köré a kedvenc jeleneteidet a rockoperából. Míg próbáltam magamhoz térni az elolvadás és a döbbenet közt vergődve, hallom, hogy örömködsz a képek felett. "Elájulok mindjárt, olyan szép!" Még tejszínhabot is tettél rá játékból és kérted, hogy majd egyszer csináljak rólad egy képet az új kincseiddel.

Kész vagyok. 

Ma újra megnéztük, és nem is bánom, mert mindig felfedezek egy-két újabb mozzanatot, amit azelőtt nem vettem észre. Fantasztikus lehetett élőben látni, de aki ott volt, annak is melegen ajánlom, nézze meg még egyszer-kétszer a felvételt! Betti mondta, hogy mennek az Operettbe Borkával az István a királyra, hát gyorsan megnéztem, "érdemes-e" nekünk is. Elvileg érdemes, Koppányt játssza Feke Pál, de nem minden előadáson. Megbeszéltük, hogy akkor is megnézzük, ha nem ő lesz Koppány, mert azért mással is valószínűleg jófajta előadást kapunk. Októberben tehát irány az Operettszínház! Aztán a többit majd meglátjuk. Ígértem még, hogy azt a képet is kinyomtatom neked, amin a szép feleségével vannak gyönyörű ruhákban. 

Boldog szülinapot!!!

Újra eljött augusztus 23! Apával 15 évesek lettünk, Tomink pedig 7 éves iskolás nagyfiú! Tegnap este már olyan izgatott voltál, hogy mikor nagy nehezen ágyba tessékeltünk (nem hatott a teóriám, miszerint minél előbb lefekszel, annál hamarabb jön el a szülinapod, mert csak becsukod a szemed és mire újra kinyitod, már az van...) "gondterhelten" igazítottál egyet a párnádon és ezt mondtad: "Húú..., nehéz éjszaka elé nézünk!" Azért sikerült elaludnod, kb. 2,5 perc küzdelem lehetett. 

Itt pötyögök az irodában, ti otthon vagytok Apával, vagyis szerintem most járhattok a Kék kobrában, hogy az áhított és ma megkapott Ram pickup-hoz villogót vegyetek (Rékának meg Aranyhaj figurát). Délután tortázunk, már nagyon várom!!!

Hál'Isten még mindig sok jó kis Tomiszáj van, tegnap kettőt is kaptunk. Mami itt volt veletek 2 napig, sakkozunk a szünidő utolsó napjaival, mert nem akartunk oviba küldeni már. Nagyon meleg napjaink vannak, nem jó főzni ilyen forróságban, elmentetek a Pest-Innbe ebédelni. Ahogy majszolod jó étvággyal a rántott sajtot, odaszólsz Maminak, hogy "Szeretek itt ebédelni, itt főzik a harmadik, ja nem, a negyedik legjobb ebédet." Mami megkérdezte, hogy "És melyik az első három?" Mire te, hogy "Hát az első a tied, a második Lujzi mamié, a harmadik Anyáé." 

Pár hete már megvan a BMX-ed, ügyesen mész vele, de néha kifog rajtad a körbeforgatható kormánya és szépen felszántod az aszfaltot a térdeddel... Tegnap is volt két balul sikerült kanyarbevétel. Az elsőt csak mások látták páran, aztán szóltak, néztem egy ideig a távolból, mit csinálsz, kell-e mennem, de felpattantál, megölelted Gergőt, aztán újra eltűntél a fa mögött. Gergő anyukája kérdőn néz rám, miért nem megyek. Kérdezem, menjek? Na akkor mondják, hogy sírsz. Odasietek, ott kuporogsz a földön, és tényleg rettentően küszködsz a könnyeiddel. Annyira láttam rajtad, hogy más sem hiányzott, mint én, hát mosolyogva megkérdeztem, jöjjek-e segíteni. Nevetni szerettél volna vagányan, de tört fel a sírás is, nagyon kellett küzdened, annyi azért kijött, hogy ne menjek oda. Hát, tudomásul vettem. De ugye egy anya akkor sem bír ilyenkor magával, persze, hogy kimentem hozzád. Szépen lehorzsolódott a térdedről a glazúr (este néztük, hogy az egyik folt szívecske formájú). Csani és Bence meg a Boros testvérek vettek körül, Bence magyarázta, hogy is történt, aztán látom, egy csomó csúszós sóder ki van szórva a járdára, nem csoda, hogy elcsúsztál. Erre Csanád hozzáteszi, hogy azt a Tomi szórta oda a délelőtt. Na szépen vagyunk. Hát, aki driftelni akar, az számoljon a csúszásveszéllyel is. A lényeg, hogy nagyobb baj nem történt, de valami nem hagyott nyugodni. Hát persze, hogy kíváncsi voltam, hogy is van ez az Anya most már néha ciki téma. Este megkérdeztelek és milyen jó, hogy megkérdeztelek, mert most már minden világos. 

Igen, valóban ciki volt, hogy odamentem, de (egyelőre) csak azért, mert a Balogh Bence is ott volt. "Őt nem ismerem, nem a barátom, mint a Norbi. Ha Norbi lett volna ott, akkor odajöhettél volna. A Csani előtt sem ciki meg a Gergőék előtt sem, mert ők a barátaim." Wow. Na ezt nem tudtam volna kilogikázni. Nálam pont fordítva lenne ez bekötve. Vagy ki tudja. Pedig Balogh Bence is nagyon komolyan aggódva figyelte és magyarázta a történteket. Ahhoz képest, hogy ritkábban látjuk, mert nem itt lakik, mindig otthonosan mozog közöttetek, de tény, hogy inkább Csanival van legtöbbször.
Jajj, ez a leválási folyamat. Kapom már a kóstolókat, de erős leszek, ígérem és észben tartom a kapcsolati szintjeidet. 

De előtte még hadd meséljem el, milyen édes voltál tegnap este (ez a kettőből a második aranyköpés lesz). Fürdés van, a horzsolások és a játszótéri kosz eltávolítása egy kis anyai beavatkozást kívánt. Mosom a hátadat a macis szivaccsal, erre felsóhajtasz: "Imádom, mikor Anya mosdat. A kiskoromra emlékeztet." A kiskorodra, megzabállak!

Ha már fürdés, egy hajmosóssal zárom e bejegyzést. Réka, mikor hajat mosunk, mostanában mindig megnézi magát a tükörben, miután leöblítettük a habot a hajáról és szépen kisimulnak a fején a tincsek. Ilyenkor elmondása szerint hercegnős a frizurája és gyönyörűséges. Hétfő este én is hajat mostam, a kád mellett állva beszélgettél velem. Öblítek, csurog a sok víz, egyszer csak így szólsz: "Majd nézd meg a tükörben, milyen szép vagy, mert én gyönyörűnek látlak!" Köszönöm, drága kicsi kincsem!