Ősz van megint. Szép szeptember. Szeretem a fényeit, az illatait, hogy hűvösebb az idő, ha esik, ha süt a nap... Nekem ez mindig egy kezdet, nem az elmúlás. Kezdődik az ovi, a dolgos hétköznapok, a megszokott rutinok, a kiszámíthatóság, a tervezgetés következő nyárig. A kis pihenők becsempészése, hosszú hétvégék, wellness pihik, az ünnepek, a bekuckózás, megfigyelni, ahogy a természet kezdi és tölti a pihenőjét. Nem múlik el semmi; körforgás van.
Figyelj, most jön egy zseniális átvezetés: ahogy a bicikli KÉT kereke is körbe forog Réka alatt!!! Mert igen, szeptember 3-án Réka is elkezdett két keréken gurulni!!! Ugyanaz történt, mint Tomi esetében is anno, kb. 8 percet vett igénybe a folyamat az ülésfogásos elindulástól, mellette szaladástól a teljes elengedésig. De lehet, hogy sokat mondok.
Figyelj, most jön egy zseniális átvezetés: ahogy a bicikli KÉT kereke is körbe forog Réka alatt!!! Mert igen, szeptember 3-án Réka is elkezdett két keréken gurulni!!! Ugyanaz történt, mint Tomi esetében is anno, kb. 8 percet vett igénybe a folyamat az ülésfogásos elindulástól, mellette szaladástól a teljes elengedésig. De lehet, hogy sokat mondok.
Szeptember első vasárnapján voltunk a Kőbányai Rendvédelmi Napon, ami szokásosan klassz látni és kipróbálni valókat ígért, csak az időjárás romlott sajnos el, így kicsi hiányérzettel jöttünk el a már zuhogó esőben. Azért szereztünk egy bocskai sapkát 700 forintért, amit Tomi 3 napig le sem vett a fejéről, felöltötte hozzá a katonai jelmezét és úgy masírozott a traktorral mindenfelé. Jó kis látvány volt.
Tomit ha meglátja Kevin, csak annyit mond sóvárogva, hogy "traktor", vagyis kicsit rövidebben, mert még nem megy egészben a szó. Szegény csak csorgatja mindig a nyálát, mert nagyon kevésszer kaphatja csak meg tőled, mert azért van, hogy ellágyul a szíved és nagyfiúsan átengeded neki, ahogy a Brudereket is (bár utóbbiakat mostanság nem nagyon hozzuk le, mert egyre több kis kiálló részük marad a homokozóban..., és nem Kevin miatt.) Kevint úgy négy-öt hónapja ismerjük, két és fél éves édes kisfiú, aki az anyukájával és a motorjával egyszer csak megjelent a játszótéren egy tavaszi napon. Először azt gondoltam, biztos külföldi, nem tudom, talán mert annyira sokfélék vagyunk itt a "telepen", simán belefért, hogy ő is spanyol, mint Karcsika (Carlos), a magyar-spanyol kisfiú, vagy ugye vannak a török- és arab-magyar házasságokból született gyerekek, szóval első blikkre így tűnt. Ugyanakkor finoman mozgásba lendült bennem az örökanya inga is, mert szokott néha. Aztán nyáron be is bizonyosodott, egyrészt mert az anyukája kérte a felvételét a piactérre, mint "nemrég lett anyuka", másrészt közös ismerősünk meg is erősítette, bizony Kevin anyukája is örökanya!
Kevinnek, amellett, hogy csöpp termetéhez képest eszméletlen jó labdaérzéke van, van egy bűvös kisugárzása is, ami mindenkit magával ragad. Mikor meglátjátok Csanáddal, a nevét kiáltozva rohantok felé, és Réka is nagyon szeret anyáskodni vele, amit Kevin nem mindig fogad határtalan odaadással. Persze egy picikét talán az anyukája miatt is kedvelitek annyira a társaságukat, mert mindenféle izgalmas dologban benne van. Tegnap például a telefonfülkét szálltátok meg négyen, és ismerkedtetek a berendezés kínálta lehetőségekkel. Zsuzsa nénivel csak találgatni tudtunk, mit lehet csinálni négyen egy telefonfülkében hosszú, hosszú perceken át.
Tomit ha meglátja Kevin, csak annyit mond sóvárogva, hogy "traktor", vagyis kicsit rövidebben, mert még nem megy egészben a szó. Szegény csak csorgatja mindig a nyálát, mert nagyon kevésszer kaphatja csak meg tőled, mert azért van, hogy ellágyul a szíved és nagyfiúsan átengeded neki, ahogy a Brudereket is (bár utóbbiakat mostanság nem nagyon hozzuk le, mert egyre több kis kiálló részük marad a homokozóban..., és nem Kevin miatt.) Kevint úgy négy-öt hónapja ismerjük, két és fél éves édes kisfiú, aki az anyukájával és a motorjával egyszer csak megjelent a játszótéren egy tavaszi napon. Először azt gondoltam, biztos külföldi, nem tudom, talán mert annyira sokfélék vagyunk itt a "telepen", simán belefért, hogy ő is spanyol, mint Karcsika (Carlos), a magyar-spanyol kisfiú, vagy ugye vannak a török- és arab-magyar házasságokból született gyerekek, szóval első blikkre így tűnt. Ugyanakkor finoman mozgásba lendült bennem az örökanya inga is, mert szokott néha. Aztán nyáron be is bizonyosodott, egyrészt mert az anyukája kérte a felvételét a piactérre, mint "nemrég lett anyuka", másrészt közös ismerősünk meg is erősítette, bizony Kevin anyukája is örökanya!
Kevinnek, amellett, hogy csöpp termetéhez képest eszméletlen jó labdaérzéke van, van egy bűvös kisugárzása is, ami mindenkit magával ragad. Mikor meglátjátok Csanáddal, a nevét kiáltozva rohantok felé, és Réka is nagyon szeret anyáskodni vele, amit Kevin nem mindig fogad határtalan odaadással. Persze egy picikét talán az anyukája miatt is kedvelitek annyira a társaságukat, mert mindenféle izgalmas dologban benne van. Tegnap például a telefonfülkét szálltátok meg négyen, és ismerkedtetek a berendezés kínálta lehetőségekkel. Zsuzsa nénivel csak találgatni tudtunk, mit lehet csinálni négyen egy telefonfülkében hosszú, hosszú perceken át.
Réka menthetetlenül beleszeretett Tűzoltó Sam-be. Nem tudom pontosan felidézni, mikortól, pár hete lehet csak, nem több. Rémlik, mintha Tomi fedezte volna újra fel, miközben Bruder videókat nézegetett a youtube-on és felkínált Tűzoltó Sam-es epizódokat, Réka pedig jártában-keltében be-becsatlakozott, majd már csak arra eszméltünk, hogy Réka kéri, nézhessen Tűzoltó Sam-et. Igen, így volt. És mintha csak a kívánságát lesné a mesetévé, és Enci is szólt nekünk: elkezdtek adni esténként két epizódot, amit reggel ismételnek (hogy ne tudjunk időben elindulni az oviba és dolgozni). A boldogságodat Réka már csak azzal lehetett fokozni, hogy múlt hétvégi tihanyi kiruccanásunkra elkísért minket Sam, aki megérkezésünkig titokban a hátizsákomban várta az euforikus találkozásotokat. Azt muszáj megjegyeznem, hogy rettentő büszke voltam rád, mikor egy héttel korábban a játékboltban otthagytuk őt, vagyis nem vásároltuk meg, (mert úgy gondoltam, találok majd olcsóbb és plüssösebb anyagú Sam-et is, de be kellett látnom, nem volt sehol máshol fellelhető ilyen jóképű és rá legjobban hasonlító emberke sem), és te hihetetlenül gyorsan megértetted ezt, beláttad és együttműködően visszatetted őt a polcra. Pedig hajjaj, micsoda jelenetekre vagy képes, ha nem úgy van valami, ahogy te szeretnéd vagy megbántunk valamivel. De ugyanolyan hirtelen átlátod a helyzeteket és okosan döntesz, ha kell. Ez egy nagyon jó tulajdonságod.
Tomi is tud még makacskodni, kitartóbb is vagy, mint Réka, nem engedsz az igazadból, még ha három felnőtt is próbál meggyőzni; kicsit nehezebben is tanulsz ezekből a helyzetekből. Végül is, ha majd jó ügyek érdekében leszel ilyen kitartóan konok, az még jól is sülhet el.
Tomi is tud még makacskodni, kitartóbb is vagy, mint Réka, nem engedsz az igazadból, még ha három felnőtt is próbál meggyőzni; kicsit nehezebben is tanulsz ezekből a helyzetekből. Végül is, ha majd jó ügyek érdekében leszel ilyen kitartóan konok, az még jól is sülhet el.
Van egy könyvem, Mamitól kaptam, amiben nagyon klassz ötleteket lehet olvasni, hogyan lehet igazán hatékonyan kezelni a hisztiket, legyen az gyerekhiszti, anyahiszti vagy apahiszti... szuper jó megélni, hogy tényleg működnek! Már csak azt kellene valahogy elérni, hogy mindig legyen elég energia és lélekjelenlét a prompt alkalmazásukhoz. Nagyon ajánlom! Nem tudom, mire ti ezt olvassátok és esetleg szükségetek lesz rá az unokáimhoz ;), elfogadott nézetek lesznek-e még, mindenesetre leírom ide a címét: Daniel Siegel-Tina Pyne Bryson: Drámamentes fegyelmezés
Nemsokára folytatom a nyári cetlihegyre felírtakkal és hogy Tomi végre újra jár úszni!!!, csak lassan indulnom kell érte az usziba...
Ölellek titeket.
Nemsokára folytatom a nyári cetlihegyre felírtakkal és hogy Tomi végre újra jár úszni!!!, csak lassan indulnom kell érte az usziba...
Ölellek titeket.