Anya, ne emelgess!

Még a keddi mikulás ünnepséghez tartozik, hogy előtte volt még annyi időnk, hogy felvigyelek titeket a Székházba, lássátok hol van anya munkahelye, és találkozzatok Zsuzsival, akivel még egy hétig együtt dolgozom. Ügyesen, határozottan bevonultatok, Tomi szépen köszönt, Réka visszafogottan méregette Zsuzsit. Aztán az ő nyelve is megeredt, mikor Zsuzsi megkínált Titeket a mikulásunk által küldött csomagjából. El is fogadta a szaloncukrot, Tomi viszont igazi úriemberként visszautasította, mondván, hogy "Ez a Tiéd, mi már kaptunk a BKV-s néniktől." Aztán az ablakhoz hívtalak Titeket, hogy lássátok a gyönyörű kilátást a Dunára, Várra. Réka nem látta, hát felemeltem kicsit, mire Tomi rámpirított, hogy "Anya! Neked nem szabad emelgetned!!!" Hát ilyen igazi kis lovag a mi Tomink. Tudtad, és észben tartottad, hogy előző nap megszúrtak a kórházban. A buszon is megkérdezted, hogy "Szabadott neked futnod a busz után?!" Hátö...nem lett volna szabad. Jaj, nagyon büszke vagyok rád, kicsi fiam! 

Halkan fékez a metró

Tomi, már többször is mondta Csilla néni, milyen gazdag szókincsed van, milyen érdeklődő vagy és jókat tudsz kérdezni. Olyan jó ezt hallani, nagyon büszkék vagyunk rád!
Tegnap épp utazunk a metrón, hogy a várban találkozzunk az akadémiára igyekvő Mikulással. Beszélgetünk, már amennyire a metró zaja engedi. Aztán figyelsz erre-arra, majd summázol:

"Ez a metró kellően halkan fékezett számomra."

Többet nem is tennék hozzá.