Télvégi napjaink vegyes érzelmekkel telnek. Amellett, hogy mindketten okosodtok, ügyesedtek, rettentő sok energiánkat felemészti a mindennapos veszekedés veletek. Per pillanat, alvásidő vége felé, még mindig műsoroztok. Réka kiszáll az ágyából, szétrámolja a szobát, Tomi meg asszisztál hozzá. Ha ötször benyitunk, szép szóval, kiabálással, fenékre csapással, tárgymegvonással, semmivel nem megyünk semmire, hatodszorra is újra kezdődik minden. Most azzal fenyítettelek meg titeket, hogy igyekezzetek kihasználni az időt, háromkor ébresztő. Ez kevesebb, mint fél óra. Dühös vagyok, csalódott, mérhetetlenül szomorú és rettenetesen frusztrált. Csönd lett. Talán lenyugodtatok. Kár, hogy 10 percetek maradt...
Addig amit tudok, leírok. Réka fantasztikus kreativitással használja már a nyelvi eszközöket. Már a jövő idő is megvan. Kiválasztod a cipőt: "Ebben leszek, Anya!", paskolod a Poänget, hogy "Ebben lesz a Mami?" mert hogy jön hozzánk, és a kényelmetlen kanapé helyett abban szeret tévét nézni. Elég párszor hallanod a szavakat és máris ügyesen beépíted a mondataidba: "Hozok mindjárt zoknit, jó, Anya?" Mindehhez bájosan vicces pózokat, felvont szemöldököt, arcodat keretező mutató és hüvelykujjat, és persze a világ legédesebb hangját társítod. Február 21. volt az anyanyelv nemzetközi napja. Ebből az alkalomból kérdezted meg először a korosztályodra jellemző "Ez mi?" kérdést. Persze volt már előtte egy bizonyos micsacsa?, ami szintén ezt jelentette, de a konkrét ez mi csak most hangzott el. Fürcsikor lemostuk a cicás tetkódat, mert már inkább kopott volt, mint szép. Mondtad is utána Apának, hogy "Néééézd, lejött a cicám!...Lesz új cicám!", mert még a fürdőben megígértem neked, hogy teszünk fel másikat. :))
Na, idő van, később folytatom...
március 4. Csak gyorsan leírom, amivel még adós vagyok, nyelvi gyöngyszemek, mert igazából nagyon nehéz bármit is csinálnom, és nagyon nehéz magamban tartani, hogy mások ne lássák rajtam... tegnap elment Peti bácsi. Annyira döbbenetes, hogy ez meg tud történni bárkivel, nemhogy egy fiatal, életerős emberrel. Mindvégig reménykedtünk, hogy le fogja győzni, de nem ő győzött. Sokat fogunk még mesélni Róla, az emlékeinkben mindig élni fog. De azt itt és most muszáj leírnom, hogy soha nem volt és talán nem is lesz még egy olyan kedves Apuka a "térről", aki olyan önzetlenül tudott Titeket szeretni, mint "Petibácsi". Mindig külön odament Rékát is köszönteni, már akkor is, mikor még csak a mózesben feküdt, ezt még Mami is külön megjegyezte és emlegette. Hogy lehet, hogy egy ilyen kedves, odaadó, a családját minden elé helyező Apa csak úgy meghal???
Sosem feledünk, Peti.
Nem, most mégsem tudom folytatni.
március 4. Csak gyorsan leírom, amivel még adós vagyok, nyelvi gyöngyszemek, mert igazából nagyon nehéz bármit is csinálnom, és nagyon nehéz magamban tartani, hogy mások ne lássák rajtam... tegnap elment Peti bácsi. Annyira döbbenetes, hogy ez meg tud történni bárkivel, nemhogy egy fiatal, életerős emberrel. Mindvégig reménykedtünk, hogy le fogja győzni, de nem ő győzött. Sokat fogunk még mesélni Róla, az emlékeinkben mindig élni fog. De azt itt és most muszáj leírnom, hogy soha nem volt és talán nem is lesz még egy olyan kedves Apuka a "térről", aki olyan önzetlenül tudott Titeket szeretni, mint "Petibácsi". Mindig külön odament Rékát is köszönteni, már akkor is, mikor még csak a mózesben feküdt, ezt még Mami is külön megjegyezte és emlegette. Hogy lehet, hogy egy ilyen kedves, odaadó, a családját minden elé helyező Apa csak úgy meghal???
Sosem feledünk, Peti.
Nem, most mégsem tudom folytatni.
