Itt a tavasz, ami már majdnem nyár. Május 3-án, anyák napján Attila atya megkeresztelte Rékánkat. Attila atyát először simán valamiféle irodista fiúnak néztem, összegumizott hosszú haja van és szakálla és hihetetlenül kedves és aranyos bácsi. Most már tudom, ha születne (keletkezne...) még egy kistestvéretek, 3 hónapos koráig mindenféleképpen megkereszteltetnénk. Mert a pici babák nem visítoznak, nem fogócskáznak a testvérükkel, hanem szépen egy helyben végighallgatják, milyen szépeket mond Attila atya a ceremónia alatt. De mivel ő olyan kedves és aranyos, előre megmondta, mindenki viselkedjen a korának megfelelően. Így történt, hogy a kis keresztet a homlokodra az oltár mellett futva "Még elcsíptem!" kommentárral, a krizmát ördögűzéshez hasonlatos jelenet közben, a keresztvizet hatalmas felháborodás és eget rengető sivalkodás közepette vehetted magadhoz, drága kislányom. Ja, és természetesen gyönyörűséges tündérkirálylány voltál a kis fehér szerkódban. Sose gondoltam volna, hogy valaha ennyire odáig leszek a cuki kislányos ruhákért. Most már elmondhatjuk, hogy klassz kis multinacionális család lettünk: Tominak van egy holland, Rékának pedig egy német keresztapukája!
Ezt már elég régóta le szerettem volna írni, csak hát a lustaság, ugye... Szóval 14 hónaposan is gyönyörűen kirajzolódott már, mennyire igazi kis csajszi vagy, Rékám. A hajvasalót akartad mindenáron elkérni tőlem, én meg, hogy nem adhatom, nyuszika, anya megpróbálja széppé varázsolni a haját, vegyél el valami mást. Ezt egyből meg is értetted, fogtad a súrolókefét és elballagtál vele a nappaliba. Mikor lemenetel előtt öltöztünk a szobátokban, épp a nacidat segítettem fel föléd hajolva, mire te felnéztél rám, végigsimítottad a vasalt frizurámat és komoly elismeréssel azt mondtad, hogy "Ú". Anya "új" haja szép lett, mert hagytad, hogy kivasalja. Annyira genetikailag kódoltan csajszi vagy, ahogy megfogsz dolgokat, ahogy a fejecskédet tartod, a mozgásod, tele bájjal és kellemmel. Kicsit sajnálom is a csak fiús anyukákat, hogy ezekből a jó kis dolgokból kimaradnak. Bár ahogy a mondás tartja, ami nincs, az nem is hiányzik: bevallom, fiús anyaként nem hiányzott, mert fogalmam sem volt, hogy ilyen is van.
Május van, a fülemülék énekének ideje. Ilyenkor mindig elképzelem, hogy egy szép zöld, madárcsicsergős helyen lakunk, ahol esténként ebben a csodában gyönyörködhetünk és nagyokat sóhajtozok, hogy ebben talán már sosem lesz részünk. Egyik este kint támasztom a korlátot az erkélyen, hát egyszer csak meghallok egy fülemülét énekelni. Itt, Gyárdűlőn! Igaz, az Üllői út és a vonatok, repülők zaja kicsit elnyomta, de fülemüle énekét hallgathattuk! És reggel is halljuk. Nem is olyan rossz hely ez. Tulajdonképpen nem rossz itt élni, csak mondja meg nekem valaki nagytudású, hogy nem kell aggódnom, amiatt, hogy 10-20 év múlva légzőszervi problémákkal kell küszködnünk, vagy hogy a zajterhelést is csak én találom olyan aggasztónak...
Tomi óvónénijei behívták anyát egy kis beszélgetésre, mert elmondásuk szerint meglehetősen csúnya a beszéde. Hát igen, most ez van műsoron. Minden nagyon vicces, amit nem szabad, ha érted, mi az, ha nem. Minél jobban felkapják a felnőttek a vizet valamin, az annál nagyobb buli. Nagyon kíváncsi vagyok, mire jutunk a beszélgetés végén. A legnagyobb probléma tulajdonképpen az, hogy téged nagyon könnyű táncba vinni, ha csibészségről van szó. Valószínűleg az lenne a legjobb, ha izolálnánk titeket egymástól, és akkor nem vagytok egymás közönsége. Nem tudom, mennyire drasztikus változtatásokat terveznek az óvónénik, mindenesetre valahol nagyon sajnálnám, ha elszakítanának a pajtijaidtól, csak mert lüke kis majom módjára most éppen azzal szórakoztatjátok egymást, hogy csúnya szavakat mondogattok. Úgyis le fog ez is csengeni, mint minden más. Hát, meglátjuk. Legrosszabb esetben a játszin még láthatjátok egymást. Csak nehogy ti legyetek ezentúl a "rossz" gyerekek, akiket azért utálnak, mert megkapott egy csoport vagy mert éppen ott maradtatok, ahol eddig is voltatok, nem sikerült lepasszolni titeket.
Olyan jókat kuncogok mindig, mikor menetrendszerűen értesülünk a nagydolgod idejéről. Mi, felnőttek ugye igyekszünk mindent a leggazdaságosabban előadni, kerülni a körmondatokat, ha érti a másik, elég egy fél mondat. Ezzel szemben a te kis fejed még nem így működik, mindent szóról szóra végig kell mondanod, hiszen csak úgy érthető. Ennek megfelelően a következő mondat hangzik el minden este 7 óra körül: "Valaki felkapcsolja a villanyt és becsukja az ajtót, hogy Réka ne tudjon bejönni?" Apa már a mondatod felénél elindul, mert tudja mit kell tennie, közben mondja, hogy nem kell végigmondanod az egészet, tudja, miről van szó, de te hajthatatlan vagy, nem érted, miért vág a szavadba, én meg a kanapén rettentően jól szórakozok ezen. Ha nagyon sietsz, van, hogy kicsit összekuszálódik a mondat: " Valaki felkapcsolja a villanyt, de úgy hogy Réka ne tudjon bejönni?" és nézed, hogy ezen én miért kacagok akkorát... Édesapa, úgy szeretlek.
Tomi óvónénijei behívták anyát egy kis beszélgetésre, mert elmondásuk szerint meglehetősen csúnya a beszéde. Hát igen, most ez van műsoron. Minden nagyon vicces, amit nem szabad, ha érted, mi az, ha nem. Minél jobban felkapják a felnőttek a vizet valamin, az annál nagyobb buli. Nagyon kíváncsi vagyok, mire jutunk a beszélgetés végén. A legnagyobb probléma tulajdonképpen az, hogy téged nagyon könnyű táncba vinni, ha csibészségről van szó. Valószínűleg az lenne a legjobb, ha izolálnánk titeket egymástól, és akkor nem vagytok egymás közönsége. Nem tudom, mennyire drasztikus változtatásokat terveznek az óvónénik, mindenesetre valahol nagyon sajnálnám, ha elszakítanának a pajtijaidtól, csak mert lüke kis majom módjára most éppen azzal szórakoztatjátok egymást, hogy csúnya szavakat mondogattok. Úgyis le fog ez is csengeni, mint minden más. Hát, meglátjuk. Legrosszabb esetben a játszin még láthatjátok egymást. Csak nehogy ti legyetek ezentúl a "rossz" gyerekek, akiket azért utálnak, mert megkapott egy csoport vagy mert éppen ott maradtatok, ahol eddig is voltatok, nem sikerült lepasszolni titeket.
Olyan jókat kuncogok mindig, mikor menetrendszerűen értesülünk a nagydolgod idejéről. Mi, felnőttek ugye igyekszünk mindent a leggazdaságosabban előadni, kerülni a körmondatokat, ha érti a másik, elég egy fél mondat. Ezzel szemben a te kis fejed még nem így működik, mindent szóról szóra végig kell mondanod, hiszen csak úgy érthető. Ennek megfelelően a következő mondat hangzik el minden este 7 óra körül: "Valaki felkapcsolja a villanyt és becsukja az ajtót, hogy Réka ne tudjon bejönni?" Apa már a mondatod felénél elindul, mert tudja mit kell tennie, közben mondja, hogy nem kell végigmondanod az egészet, tudja, miről van szó, de te hajthatatlan vagy, nem érted, miért vág a szavadba, én meg a kanapén rettentően jól szórakozok ezen. Ha nagyon sietsz, van, hogy kicsit összekuszálódik a mondat: " Valaki felkapcsolja a villanyt, de úgy hogy Réka ne tudjon bejönni?" és nézed, hogy ezen én miért kacagok akkorát... Édesapa, úgy szeretlek.
